Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök unokaöccsének barátnője szeptemberben a Catholic Heraldnak nyilatkozva elmondta, hogy az első međugorjei útra egy barátja fizette be. „Szinte allergiás voltam a papokra és az egyházra. De az az első út annyira megváltoztatta az életemet, hogy a következő két évben nem volt nyugtom: rájöttem, hogy az életem egy illúzió, és sohasem voltam igazán boldog. Depresszióba estem. Nem vágytam többé a csillogó életre. Aztán egyik reggel felhívtam egy barátomat, és megkértem, szerezzen nekem szállást Međugorjéban. Két bőrönddel jöttem el Olaszországból; nem szóltam senkinek. Három hónapja vagyok itt. Június 25-étől kezdődött volna egy munkám Szardínián a milliárdos Flavio Briatore klubjában, de mivel ugyanez a nap volt a međugorjei jelenések 30. évfordulója, felmondtam a szerződést, és maradtam. Egy máriás közösségben élek papokkal és szerzetesnőkkel együtt.”

A kérdésre, hogyan telnek napjai, az egykori színésznő elmondta: reggel öt órakor kelnek, felmennek a Jelenések hegyére, ahol elimádkozzák a rózsafüzért. Hazatérve reggeli ima, majd szentmise következik, utána munka: takarítás, vasalás, krumplihámozás, majd újabb rózsafüzér. Délután pihenő, este hatkor megint közös ima.  „Régi barátaim nem értik, hogy lehetek boldog, miközben olyan munkát végzek, mint korábban talán a házvezetőnőm. Pedig úgy érzem, soha nem voltam ilyen boldog. Bármit teszek, mindennek örülök. Érzem, hogy szeret Isten és szeretnek a többiek; nem kell másnak álcáznom magam, mint aki vagyok. Tudom, hogy nem a haszonért szeretnek, hanem azért, aki vagyok. Mindent hátrahagytam. A Gondviselés öltöztet, sokszor a zarándokok által itthagyott ruhákba, mert a sajátjaim nem illettek ehhez a helyhez. Ide nem jöhettem Chanel cipőben...”

Barátja, Paolo Enrico Beretta először megdöbbent, de aztán szeretettel elfogadta Ania döntését. „Ő az egyetlen férfi, aki mindig tisztelt. Bár három éve jártunk, a kapcsolatunk tiszta volt; talán éppen ezért annyira mély és őszinte. Elhatároztam, hogy alapítok egy 'Tiszta szívek' nevű szervezetet azok számára, akik – Istent és saját magukat tiszteletben tartva – tisztán akarnak élni a házasságig. Ennek jeleként minden tag számozott gyűrűt kap.”

Ania nem sajnálja, hogy korábbi életében sok olyasmit tett és élt át, amit Međugorje után nem tenne. „Mindazt, ami jó és ami rossz volt a múltamban, át kellett élnem ahhoz, hogy ma tanúságot tehessek arról, hogy az ember képes megváltozni, és hogy az igazi élet valami más. Jézus nem az egészségesekért, hanem a bűnösökért jött el és halt meg. Én vagyok a legbűnösebb. Nem szeretném elveszíteni a kiváltságot, hogy az Úr irgalmát élvezhetem. Mostani életem nem menekülés; hat éve nem nyúltam droghoz. Tudom, hogy az igazi küzdelem kint van az életben. De most meg kell erősödnöm lélekben, hogy aztán másokon segíthessek és harcolni tudjak az Úr küzdőterén.”
 
A kérdésre, hogy mit üzen Međugorjéból az embereknek, Ania így válaszol: „Három dolgot: szeressenek, bocsássanak meg, és ne ítéljenek. Ahogy mi is azt szeretnénk, hogy megbocsássanak nekünk, ugyanúgy a másiknak is joga van, hogy kapjon egy második esélyt. Bocsássunk meg, de ne a másikért, hanem magunkért: minden gyűlöletet és a neheztelést ki kell vetnünk a szívünkből, mert Isten csak így tud működni bennünk. Másként nem tudja hová helyezni a számunkra előkészített kegyelmeket. Aki pedig eljön Međugorjéba, ne napcsodát és más csodákat várjon. Az igazi csoda az, hogy elindulunk. A Szűzanya gondoskodik a többiről. Nyissuk ki a szívünket!”

Magyar Kurír